Shirley Bassey harmadszor is lenyűgöző, a főcímdal ezúttal is gyönyörű, romantikus örökzöld, amelyet bármikor érdemes meghallgatni. Misztikus, rejtélyes, egyszóval illik a film egyik fő helyszínéhez, az örökké csendes űrhöz. A lemez külön színfoltja, a nagyon trendi utolsó szám, amire ma azt mondanánk, hogy a címadódal remixe, diszkó-stílusban.
Ami a lemez további részét illeti, John Barry hatalmas „hibát” követett el. Pontosan tíz évvel korábban, 1967-ben elkészítette a YOLT score-t, amelyhez egy olyan elképesztő „űrös” zenei témát álmodott meg, amitől - ha meghallom - minden egyes alkalommal borsódzik a hátam. Amit akkor abba „beletett”, az felülmúlhatatlan.
A Moonrakerre csak félszemnyi borsók maradtak, de azért ez még mindig elég sok egy leveshez.
Barry persze nem vehette elő, egy korábbi zenéjét, ezért csinált valami nagyon hasonlót, talán némileg másolta is saját magát, de az eredmény semmiképp sem lett olyan átütő. Talán nem is lehet, a tökéletesnél jobbat írni, az azóta csak „Space March” néven emlegetett dallamot túlszárnyalni.
Összegezve: Örökzöld főcímdal, Shirley Bassey-vel. Atmoszférikus zene Barry-től, akiben sajnos már nem maradt még egy olyan átütő űrtéma, mint amit a YOLT-ban kaptunk tőle.
Értékelés (7-es skálán): 6 (jó) |
..: Adatbázis :>: Könyvek :: Filmek :: Filmzenék :|: Galéria :|: Magazin :|: CodeBreaker :|: Fórum :..
